én: és képzeld, mostanában megint elkezdtem híreket olvasni :)))

nemén: ne is mondd, hallom, mezőtúron meg árvíz van?!?!?! kiöntött a mifene?

én: nemonddmár, hát azt meg nem olvastam, dehát mi történt? a berettyó? körös, peres?

nemén: hát hír volt, olvastam ma!

én: ne őrjíts meg, hát majd megkérdem anyukámat. de látod, mennyi vizünk van, úgy tartják, hogy régen fel lehetett hajózni mezőtúrról debrecenbe!

nemén: hajajj! csak úgy úsztak a flották! sószállítmány, miegymás!

én: ahogy mondod, nálunk még megvan a kikötő is, impozáns eléggé

nemén: najólvanmár, inkább azt mondjad, miről olvasol híreket, politika? vagy erről a terrorszervezetről mit tudsz?

én: hát, igazából reggel megnéztem egy indexvideót a besenszögi polgármesterről, nagyon vicces, láttad?:)

nemén: nnaakkor elmegyek pisilni.

nemén: amúgy téged okol a B. azért, hogy így hangsúlyozok meg hogy visszavettem a tájszólásom. 

én: ( ͡° ͜ʖ ͡°) az bizony jókurvaidegesítő lehet ( ͡° ͜ʖ ͡°)

a legjobb barátnőm most megint elővezette, hogy még másfél évig akarnak itthon élni, hát ez már önmagában mindig fáj, de hogy így az osztálytalira is lestoppolta egy volt osztálytársnőnk, akit én az agresszivitása és picsogó hangja miatt sosem szívleltem, de a barátnőm nálam sokkal toleránsabb, elvégre velem is barátkozik, sőt a legjobb barátnője vagyok, namindegy, és még az éttermezésre sem akar eljönni, mert várja majd a csemetéje, és hiába mondtam neki, hogy ne hagyjon magamra a többiekkel, mert vérig sértek és szétalázok mindenkit, nem hatotta meg

MOST MI, KERESSEK ÚJ LEGJOBBARINŐT? vagy neki nem is én vagyok a legjobb barátnője, csak hiteget? hátmiez

fogalmam sincs miről olvasok

Népiesch

Turi Dani ozstán mégis hazakódócott, de a lelke fenekin, meg a fenekelelkin nagy, nagy keserves fenekedésekkel győzte az életyit.

- Hej, muramista, muramista - ódódzott a nyelvije nekije -, bé tökkel vágtál csülökbe.

Megaztánis a felesége eszmélkedett a jobbérzésébe, és attul úgy, de úgy összefancsorgott a lelke levese, hogy szinte bőrzött. Akkor, mint a kanoroszlány, kibicsakta a nyakát, a szeme is megnyikkant bele - aztán akkor úgy ment Turi Dani, szélesen, peckésen, nagytehetemséggel, úgy ment végig araszolva a nagy utcán. De közben tarajashorgas, úri böfögés nyomta, nyefegette a torkát, azt meg legyűrte keserűen: izgatta, vágta, gyömöszölte, gyomrintotta a nagyérzés, nagyfeneérzés, hogy az erei úgy daggantak a nyakacsiggályán, mint téli teplincze a vágáskor. Az a szeginasszon! Az a szeginasszon!

Eccere Bira jön vele szembe, az meg csak ránézett, megnézte a testivel egészbe, és csak úgy sunysuttyából odapistangolt a nagyerős hím szemébe. Csak úgy, a hóna alól nézte, de a cippes derekát végigriszákolta valami fortymeleg.

- Hej, muramiste, te Bira, merre lófrász? - beszélt Dani, de a szemét már elöntötte a hímes vérharag.

- Merre? - rüstölt a ján, nyelveskésen. - Merre, hát mér, aszongya, kee! Amerre fekete jérce jár: a lábán.

S megrisszantotta újfent a derekahajlását.

Dani akkor nem szólt, hanem eccercsak nagybüszke hímdagadás fogta el: - a két szeme elnyálladt, betaknyadzott a hévtül: kicsurgott a pörses, duzzadt férfiszája: - a nyakaere félméterre kilógott, és úgy megszoringatta zekéjét, hogy kicsattant a golyvás hátulja. Azzal csak félkézbe kapta a jánt, egyet roppantott és megcsóválta a feje fölött. Úgy lett meg a ján, aztán visszaesett, mint a rongy, nyaflán, szétnyúlva, kehesen.

A férfi csak nézte, és már torlakodott a torkában a nagyutálat. Valami erős, mélységes lágyság fogta el, héj, muramiste, muramiste - azzal fogta, béköpött, odapökött az erős, széles tenyerébe egy féllitert, azt hozzácsapta a jánhoz, hogy csak úgy liccsent.

Úgy ment el, mint az Isten.

Kimeresztette a nyakát.

Vitte a nagyerős lelke.

A tábla végébe meg ott állt a walesi herceg felesége, annak a törékeny testét végigbizsenbozsongatta valami borsódzás, babzás: - úgy nézte a férfit, hogy málladt tőle a fehér melle. Különösen a köpést nézte. Ilyen szépet, igazit, hímeset még nem látott. Ilyen igazi, erős férfit.

Az meg csak jött felé.

- Mi járatban erre, Turi uram - kérdingette a hercegzasszony csak úgy közömbösen.

- Instállom, usgye, aszongya, butykos, lölkem - mondta Turi Dani makacs-mereven. S egyszercsak, fogta, s akkorát bömbent, ordantott a torkával, hogy a szája kétoldalt kirepedt a füléig. Valami forróság fogta el a hercegzasszonyt: - a hímség ilyen förtelemszép nyikkanására. Elszédült, megkábult, összebágyadt, lecsuppant, odariggyent a férfi zekés melletetejére. Először látott igazi férfit. Erős, ősösztönös, nagyszerű, igazi, félliterköpő, füligrepedtszájú, füstös férfit. Az igazit. A nagyot. A kérlelhetetlent. Az ősösztönöst.

- Te szép, te én uram, mura, mura - nyögte elaléltan, pihegve, mint nyaratszaki csibbe.

Dani meg nézte.

Aztán egyetlen, morczos mozdulásával a körmefeketéjének, felhasgatta végig a hercegasszony hasát. Úgy hagyta ott, kibuggyanva. Az még akkor is szerelmesen tátogott, tinpegett utána.

Úgy ment el döngve.

Vitte a nagylöttyös indulat. A férfit.

Két uralkodó herceg jött vele szembe három bölénnyel. Dani oda se szottyant nekik, áttaposott rajtuk. Belerúgott, átrúgta. Hozzá sziszegett a fogával, keresztül a foga-húsán.

Három másik ember jött.

A tömörkény, meg a gárdonyi, meg a mikszát.

- Mi járatban - mondta a tömörkény. - Mi járatban, gazduram. Itt nem lehet átmenni, gazduram. Dram.

Dani csak nézte. Vérbenyihhant, a szeme.

Nagyot, keserveteset fohászkodott a gyomraveleje. Két kezével odakapott, megfogta, forgatta a népiescht és csak úgy szőrmentében, riszálva, odakente a palánkhoz. Még be is sózta, paprintotta kevéssé. Egyet ropigott a fogával, s leharapintotta a két másik népiesch fejét. Úgy meningélt továbbság, népies irányban.

new-low:

utálom az ilyen zenekaros vagy filmes pulcsikat de ez király

ház milyen szép puha lennék már ebben, még szebb puhább mint most

Amíg épp a multivitaminom vettem be, hallom ám, hogy megy a nagy csattanás és anyázás, hát egy egyes villamos és egy autó összekoccolt, személyi sérülés nem történt, mehettem villamospótlóval, aztán a kurva árpádhídnál megint eltévedtem, abba a segglyukba két bélcsatorna is vezet, aztán a metrón egy hirtelen fékezés miatt lefejelt egy 196 centis sarki istenség, de sokszor elnézést kért, hát ilyenekkel indult a reggel.

tegnapelőtt éjjel végre leadtam a határidős munkát, ami miatt másfél hete csak keveseket alszom és nem nézek tisztességesen sorozatokat és nem megyek sehova és nem csinálok semmit csak káromkodok, szóval ennek örömére gyorsan felhasználtam a tiszteletjegyeimet a moziba (szia, van ilyen tiszteletjegyem, szeretnék vele filmet nézni - jól teszed!), és elhívtam egy kedves tunblis barátomat, drefit mozikázni, és urak voltunk, mert amikor beléptünk a 11 soros terembe, csak miénk volt az egész, és befoglaltuk a páholyokat elterpeszkedés céljából, és a filmen sem aludtam el, a pártnerem sokat háborgott mondjuk rajta, bár volt is ideje mert kétórás volt a film, néha azért nevettünk is, végignéztük a főcímet is, szóval bőven kihasználtuk az ingyenmozizást. mire vége lett a filmnek, bekövetett falusferenc, kaptam aggódó sms-t és egyéb üzeneteket és számos nótot. de én utána még akkora stílusos ünneplős voltam, hogy hazaérve lilahagymával és tepertővel búcsúztattam az estét.